Bármilyen tevékenységet is végzünk, legyen az szabadidős vagy professzionális, a két lábunk bizonyosan érintett benne. Nagyon fontos ezért, hogy minden esetben a célnak leginkább megfelelő lábbelit válasszunk. Nincs ez másként az airsoft esetén sem, amelyet leginkább a szabadban, meglehetősen nehéz terepen űzünk, ezért a kényelmes és strapabíró bakancs az egyik legfontosabb kiegészítő. A tökéletes bakancs álom, olyan álom amelyet jómagam is évek óta kergetek. Tökéletes bakancs lehet a méregdrágán egyedileg varratott, de ezt kevesen engedhetik meg maguknak. A többség “kénytelen” megelégedni a piacon elérhető darabokkal, amelyekkel ki-ki megközelítheti az áhított kényelmet. Az ideális bakancsfűzés megtalálásában igyekszem segíteni, hiszen bakancsot sokféleképpen lehet befűzni, ezzel igazítva egyedi formájú lábunkra igazíthatjuk a sorozatban készült lábbelit.
Miért is tartom olyan fontosnak a bakancs-kérdést? Azért, mert fájós lábbal az airsoft sem megy jól. Fájós lábbal nem a játékra, hanem a kínra figyel a játékos, amely a lábából árad. Az pedig megöli az élményt. Mivel az airsoft egy szabadtéri sport, amelyet ráadásul elhagyatott épületekben, vagy kint a vadonban űznek, nem egyszer több tíz kilométert kutyagolva játék közben, első rendű kérdés a megfelelő lábbeli beszerzése!
Közhelyesen hangzik, de amilyen sokfélék vagyunk mi emberek, lábaink is ilyen változatosak. Mint ahogy a kapható bakancsok is különböznek, más-más felhasználási módra készülnek. A megfelelő bakancs kiválasztása körültekintést igényel. Vásárlásnál figyelni kell arra, hogy abban a zokniban próbáljuk fel, amiben hordani fogjuk! Elöl legalább fél centi hely maradjon, hogy amikor ereszkedünk egy dombról, ne nyomja szét a lábujjainkat. Bokánál pedig ügyeljünk arra, hogy oldalirányban ne lötyögjön, és kifűzött állapotban picit lépve, megemelve a lábat, tartsa a bokát, egy kicsit emelkedjen vele a bakancs. Csak tökéletesen illeszkedő lábbelit vegyük, itt nincs kompromisszum, mert sokszorosan megbosszulja magát a türelmetlenség.
Ha pedig hozzám hasonlóan nem találtok kielégítő megoldást – magas a rüsztöm, vékony a lábfejem – akkor a megoldást az ügyesen megválasztott bakancsfűzés jelentheti. Sorra fogom venni az általam fellelt és összegyűjtött megoldásokat. Végig kell őket próbálgatni, amíg a legmegfelelőbbre rátaláltok, illetve a különböző kötések és csomók vegyítésével saját rögzítést is kikísérletezhettek. Leginkább ez utóbbit javaslom. Számomra is néhány módszer vegyítésével sikerült a bokatájéki kis mozgást és a rüsztömön jelentkező szorítást kiküszöbölni. Korábban a játék végére vagy feltörte a bakancs a sarkam, vagy szétnyomta a lábujjaim, vagy alig tudtam ráállni a sarkamra, annyira elfáradt.
Nos ennek vége, soha nem látott airsoft-komfortban játszom már egy ideje. Rém kellemes a nap végén is friss lábbal indulni haza a korábbi agyongyötört tappancsok helyett.
Alapfűzés
Az alapfűzés nem más, mint a mindenki számára ismert fűzési módszer, amivel alapban érkeznek a bakancsok a dobozban. Egyszerű megoldás, átlagos lábakra, ez a bakancsfűzés a legtöbb játékosnak tökéletesen megfelel.
D-gyűrű esetén alulról felfelé bújtatjuk, majd keresztbe vezetjük a fűzőt. Ha lyukak vannak d-gyűrű helyett, akkor alulról a lyukon ki, majd keresztbe.
Abban az esetben, ha erősebb tartású fűzést szeretnénk, keresztezés után felülről lefelé bújtassuk, így a fűzők oldalt is egymásra fekszenek, a felül lévő pedig leszorítja az alsó fűzőt, így adva extra tartást, még kevésbé csúszkálnak el.
“Army” fűzés
A katonai bakancsok erős, vastag bőrből, és egyéb modern anyagból készülnek, ezért sokuk meglehetősen merev, nehezen hajlik.
A merev bakancs bizonyos mozdulatok esetén kényelmetlen és balesetveszélyes is lehet, ezért alkalmazzák az internetes források szerint a brit, holland, francia és brazil hadseregek az “army”, azaz katonai bakancsfűzési módszert.
A lényege, hogy csak minden második lyuk vagy d-gyűrű után fut keresztbe a fűző, így rugalmasabb, sokkal könnyebben hajlik.
Sok lyukas bakancsok esetén lehet hasznos alkalmazni, a képen látható Hanwag bakancson – hát elég sután hat. De egy német ugróbakancson például jól működhet.
“Ladder” fűzés
A “Ladder”, azaz “Létra” bakancsfűzést ejtőernyős és díszőrséget adó katonák használják egyrészt mert szoros és stabil kötést ad, másrészt színes fűzővel nagyon látványos.
Ez a módszer is soklyukas, magas szárú bakancsok esetén hasznos. A fűző alulról halad át a lyukon vagy d-gyűrűn, majd egyből keresztbe megy, ahol a másik alulról a lyukon vagy d-gyűrűn keresztül haladó fűző alatt bújik át, és halad felfelé a felette lévő lyukba vagy d-gyűrűbe.
Az egyedi, testre szabott fűzés
Az egyedi, testre szabott befűzés alapja, hogy a lábbelit részekre lehet, és indokolt is osztani. Az egyes részekben eltérő szorosságot lehet elérni, amit az eltérő lábformák és felhasználási módok igényelnek. Ereszkedéskor például más fűzés optimális, mint sík területen. A fűzési felosztásokkal megoldható például, hogy a lábujjaknál legyen szorosabb, így nem csúszik előre a láb, a rüsztnél pedig lazább, hogy ne szorítsa azt el, a bokánál szoros, hogy stabil legyen a tartás, a boka felett pedig közepes, hogy lépni tudjunk és a keringést se akadályozzuk.
A testre szabott fűzés “építő” elemei:
dupla vagy tripla hurok: Az egyes részeket úgy tudjuk kialakítani, hogy miután kívánt szorosságra húztuk a fűzőket, egy dupla vagy tripla hurokkal rögzítjük az adott feszességet és utána haladunk tovább.
d-hurok és fűzőlyukak fordított bújtatása: Ha a fűzőt a lyukba felülről lefelé haladva fűzzük be, stabilabb lesz a kötés. A felül lévő fűző ráfeszül az alsóra, leszorítja azt, így az még kevésbé tud elmozdulni.
fűző-hurok: A fűző-hurok használatával extra lenyomó, szorító erőt tudunk létrehozni, mert a lenyomási pontot előrébb hozzuk. Úgy képezzük, hogy a két egymás felett lévő bújtatón vezetjük át a fűzőt egy kis ráhagyással, amelyből hurkot formálunk. Az így létrejött hurkon a másik oldalról érkező fűzőt vezetjük át, majd vissza.
A fenti három elem kombinálásával, elhelyezésük pontos megválasztásával lehet a bakancs formáját és tartását úgy változtatni, hogy az a legideálisabban illeszkedjen a lábfejünkre. Ezeket magunknak kell végig gondolni. Hol szorít, hol lötyög, hol billeg? Ha ezek a pontok megvannak, akkor a fűzés átalakításával kialakíthatjuk a saját megoldásunkat.
Példák a testre szabott fűzésre:
Bokát rögzítő bakancsfűzés
Talán a leggyakoribb bakancsos kényelmetlenség, amikor a lépés közben fel-le mozgó boka szétgyötri sarkunkat, és kövér vízhólyagokat növeszt. A képen látszik, hogy két fő részre van osztva a fűzés. Az első rész a cipő alsó része, amely feszességét egy hármas hurok fixálja alulról az ötödik bújtatónál. A hajlati bújtatóknál nem megy tovább keresztbe a fűzés, hanem egy fűző-hurok alkalmazásával préseli a bokát bakancs sarkába.
Fűzés keskeny lábfej esetén
Ha valakinek keskenyebb a lába az átlagosnál, akkor a bakancsban jobbra-balra “lötyöghet” a lába. Ennek úgy lehet elejét venni, ha a teljes fűzés szoros és ezt a szorosságot a bakancs egyenletesen meg is tartja. Jelen esetben a dupla, illetve tripla hurkokkal három részre van osztva a fűzés.
Az ötödik bújtatónál dupla hurokkal kerül rögzítésre az alsó rész feszessége. Vékony láb esetén ezt a részt alaposan meg lehet húzni. A boka résznél felülről van bújtatva a fűző, így biztosítva, hogy a fűzők ne csúszkáljanak és az alsó rész feszessége állandó maradjon. A boka rész feszessége egy tripla hurokkal van elválasztva, így a lábszár esetén akár már egy kevésbé feszes fűzés is alkalmazható a jobb vérkeringés érdekében.
Magas rüszt
Számomra ez a pofonegyszerű ötlet volt a leghasznosabb, mert vékony lábamhoz magas rüszt párosul. Így ha nem szorítom meg a cipőt, akkor jobbra-balra csúszkál, ha pedig megszorítom elzsibbad a lábam, mert úgy nyomja a rüsztöm felülről.
A kényelemhez nem kell mást tenni, mint az érintett részt – ahol a rüszt csúcsa van – kihagyni, a fűző keresztezést egyszerűen nem alkalmazzuk.
Remélem sikerült néhány jó ötletet adnom a bakancsaitok fűzéséhez. Próbáljatok ki minél több megoldást és előbb vagy utóbb eljuttok a legmegfelelőbbhöz.
Érdeklődőknek néhány “szak” oldal, ahonnan jómagam is merítettem: